A második napon, túl egy-két fura stoppon elhatároztuk, hogy szabályokat fogunk felállítani, hogy eldöntsük, melyik kocsiba szállunk be. Ekkor kezdtük egyébként feldolgozni azt, hogy a legtöbb sofőr, miután kimerítettük a közös szókészletet, hirtelen vad telefonálásba kezd.
Az elején - mivel nem értettük miről megy a nagy diskurzus - mindenféle összeesküvés-elméleteket gyártottunk (hívja a havarjait, hogy nagy fogás van, jöjjenek stb.). Egy idő után persze kiderült, hogy vagy szólt, hogy késik, hogy házig vihessen minket jófejségből, vagy gondolom egyszerűen csak olyanokkal támadt kedve beszélni, akik legalább megértik amiről beszél. A c opció a telefonos segítség-kérés: még Szerbiában történt, miután egy óráig nem sikerült elmagyarázni, mi az a "holiday", hogy sofőrünk felhívta a haverját, majd vígan közölte: ááá Vakacio! Hát igen, még a nemzetközinek tűnő szavakat is lehet többféleképpen mondani...
Szóval:
- gázspray, bicska kéznél mindig
- nem szállunk be olyan autóba, aminek hátul nincs ajtaja (rossz, kiszolgáltatott érzés)
- leállósávokban, parkolókban biztonságosabb, van idő összehaverkodni az épp induló autósokkal
- külföldi rendszám: ez a próbálkozásunk meddő volt, már csak azért is, mert az első alkalommal megálló német rendszámú kocsiban Németországban dolgozó, bosnyák vendégmunkások ültek. Mint a többi olasz, angol, stb. rendszámú kocsiban.
- táskát nem teszünk a csomagtartóba
- csak diszkrét, nem kihívó öltözékben állunk neki stoppolni
És akkor a végére még valami, ami megkönnyíti a kommunikációt: a zene, mi más. Nem árt tudni egy-két Nirvana, Guns vagy Bon Jovi számot. Így legalább a hajmeresztő szerpentinen száguldva - miközben sofőrünk épp a kanyarnál előz kétszázzal - ordítva lehet vele énekelni, hogy "Born to be wild" (kazettásmagnóról).
Mondjuk kíváncsi lennék, nektek vannak-e szabályaitok!