Kitettük a kezünket egy kisváros országútján, Bar és Budva között valamerre. A terv az volt, hogy egy olyan partszakaszra jussunk, ami nincs tele turistákkal. Két nap elég volt ahhoz, hogy elegünk legyen az elhorvátosodott, túlzsúfolt tengerparti strandokból. Ezt előző sofőrünknek is elpanaszoltuk  és szerencsére volt egy ötlete. Menjünk Čanjba – mondta - , onnan hajó visz a Queens Beachre (Kraljičina Plaza), ott majd megtaláljuk a nyugalmunkat. Más módon egyébként nem lehetett  volna eljutni az eldugott öbölbe, mint sok más ilyen strandra Montenegróban, ahol a hegyek szinte gondolkodás nélkül ömlenek bele a tengerbe (ezért a városi partszakaszok is nagyon vékonyak és élvezhetetlenül zsúfoltak).
 

Sárga mini áll meg, jó felé megy, beszállunk. A hátsó ülésen hajóprospektusok. Mikor kérdezzük merre tart, ezt válaszolja: „van egy hajóm, Čanjban állomásozok és Queens beach-re viszem az embereket. Már várnak rám az indulással”. Most mondja valaki, hogy ez véletlen:).

Eljutottunk tehát úri hölgyként a kis öbölbe. A hajózás nekem mindig nagy élmény, főleg egy üres hajón, száguldva a tengeren. És bár Queens Beach nem volt kellően elhagyatott, nagyon kedves strand volt, egy büfével és meglehetősen magas árakkal. Elterültünk hát a forró homokos parton és élveztük a nyugalmat, csak azt sajnáltuk, hogy sört nem vittünk magunkkal. Meg fürdőszandált: ez volt az, ami az út során sok parton nagyon hiányzott. Még ha homokos is volt a strand, a legtöbb helyen a tenger már köves volt, ami mezitláb igen kellemetlenné tette a bejutást (délebbre jobb volt a helyzet). Ilyenkor a cseppet sem kecses pókjárást alkalmazva araszoltunk be a vízbe.

Az öbölből egyébként visszafelé rendszeres hajójáratok indulnak Sutomoréba, Barba, és egy este Kotorba is, ha nálunk lett volna a cuccunk, azon nyomban tovább indultunk volna…