A Balkánon könnyű stoppolni (nem, nem csak akkor, ha szőke lány vagy, de persze ebben az esetben egyszerűbb). 10 percnél hosszabban nem kellett soha várni arra, hogy felvegyenek, legrosszabb esetben arra jár egy busz vagy egy furgon. Ezek menetközben is vesznek fel embereket, és mivel nincsenek tele, jól lehet alkudni náluk (fele árra, komolyan).

Régebbi tapasztalataimból sejtettem, hogy nem bömbikkel és mercikkel fogjuk róni a poros országutakat, de azért meglepő, hogy 12 nap alatt szinte az összes stoppunk rozoga munkás-autó volt, helyi vagy a szomszédos országokból jött figurákkal, összesen talán egy külföldi párhoz volt szerencsénk. A fuvarok háromnegyede nem tudott angolul, csak alapszavakat, ezért a végére gyakran teljesen lefárasztott minket a közös ismeretanyag (pluszminusz 10 szó) lelkes hangoztatása. Ezért az első tanács amit adhatok, ha a Balkánra mennétek stoppolni:

- Tanuljatok meg több alapszót, különben ti is a "pivo" "rakije" "Tara-kanyon" "panorama" "vakacio" "bjutiful" "robota" "magyarszka" "lady gaga" szavak által behatárolt meglehetősen keskeny területen tudtok majd mozogni. Ami egyébként nagyon szórakoztató tud lenni, és könnyen bővíthető, a mutogatás is csodákat tehet (azzal csak az a baj, hogy a belelkesült sofőr folyton oldalra néz, miközben a szerpentineken kanyarog, nekem meg halálfélelmem van).

- A kommunikáció kezdetlegességéből adódik, hogy sokan máshogy próbáltak megnevettetni minket: például félrerántják a kormányt a szűk szerpentinen, megáll a szívünk, ők meg röhögnek, aztán persze mi is, hú de vicces (nem). Ugyanennek a módszernek a másik változata, hogy hirtelen teljes hangerővel kapcsolják be a magnót. Ez is vicces.

- Imádják az országukat, úgyhogy felejtsd el, hogy rögtön a célba visznek: mindig útbaesik egy söröző, ahol meghívnak egy pivóra, egy forrás, amit meg kell kóstolni, egy kilátó, amire büszkék, egy tér, amit meg kell nézni, úgyhogy csak ráérősen. Pont ezért jó stoppolni, olyan helyekre jut el az ember, ahová egyébként aligha.

(folyt. köv.)