Ma szövegesen, holnap már videóval
Amikor kimondom azt a szót, hogy Balkán, elindul a fejemben a hangos dob-és trombitaszó, rakijék emelkednek a magasba, burekek illatát érzem és hirtelen minden egy nagy színes forgataggá áll össze. Két lány a Balkánon ennek ellenére kemény dió, két szőke főleg. Tény, hogy sok pozitívuma van, és sokszor lehetetlenség saját pénzből állni az estét annyi a gavallér, de az is tény, hogy zavarbaejtő helyzetekbe is sodródtunk. Azt a szót, hogy nem, ezek a népek nehezen értik meg (Bulgáriában eleve a nálunk igent jelentő bólintás jelenti a nemet) úgyhogy sokszor fondorlatos módon kell lelécelni egyes szituációkból.
Amikor elhatároztuk, hogy a tavalyi Szerbia után idén Montenegró és Albánia következik, elkezdtünk keresgélni és felkészülni, de minduntalan akadályokba és megválaszolatlan kérdésekbe ütköztünk:
- Montenegro útikönyvet gyakorlatilag nem lehet kapni, csak használtan (ha szerencséd van)
- a Lonely Planet (Balkáni kiadás) sem elégítette ki a tudásszomjunkat, főleg, hogy amikor elhittük, hogy Shengjin egy kis halázsfalu és lementünk (ÉNY-Albánia) akkor kiderült, hogy a halászfalu egy ordenáré szállodaparadicsom
- oké, értem hogy AUTÓVAL balra kanyarodsz az X leágazásnál, de mi van ha két lábad meg egy hátizsákod van?
- értem én, hogy tökjó szálloda van légkondis szobákkal, de mi van ha nincs pénzünk?
- stoppolni ér?
- hogy jussunk fel a hegyekbe?
A saját megoldásunk az lett, hogy megnéztük, körbejártuk, amit 12 nap alatt tudtunk, kitapasztaltuk, és most blog formájában elétek tárjuk. Ajánljuk Neked, ha nincs sok pénzed de imádsz utazni, ha bevállalós vagy de nem tudod hol kezd, ha lány vagy és ez látatlanba kicsit durvának tűnik, meg akkor is ha csak kíváncsi vagy hogy esett ez velünk, 2010 augusztusában.
